10.RÉSZ

Sziasztok Manók! :) Igaz sok késés után (amit nagyon sajnálok), de megérkezett az új rész.  Jó olvasást! xxxBecca.

*James szemszöge*

Amikor visszatértem az irodámba egy nőt pillantottam meg, háttal az ajtónak, az ablak előtt állva. 

-K..Kate?-kérdeztem remegő hangon.

-James!-mondta rekedt hangon, könnytől csillogó szemekkel, s egymás nyakába borultunk.

-Annyira hiányoztatok!-mondta s letörölte kigördülő könnyeit.

-Te is nekünk. De miért csak most jöttél? Miért?!

-Mert..féltem. Féltem a szemetek elé kerülni.. Volt, hogy többször is itt jártunk Londonban, de nem mertem elétek állni. Féltem, már nem látnátok szívesen.-mondta s hangos zokogásban tört ki.

-Shh.. Nyugodj meg, édesem.-próbáltam lenyugtatni s szorosan megöleltem.-De, hogy értetted azt, hogy Londonban jártatok? Kivel?-kérdeztem mikor lenyugodott.

-Hát..A..kislányunkkal..Renesmeevel..-dadogott.

-Kislányunkkal?-kérdeztem s értetlenül néztem rá.

-Amikor elmentem a harmadik gyermekünket vártam.

-Akkor  miért mentél el?! Tudom mi volt az oka annak,hogy elmentél, de ha tudtad, hogy gyermekünk lesz akkor miért mentél el?

-Amikor elmentem nem tudtam. És honnan tudod?

-Anyád elmondta. Nem akarta elmondani de látta mennyire ki voltam borulva, mert azt hittem egy pasi miatt hagytál el minket. Kate, én még mindig szeretlek.

-Én is téged James.-mondta s megcsókolt.

-Találkozhatnék a kislányommal?-kérdeztem.

-Persze. Ő most anyámnál van. Menjünk oda?

-Igen, menjünk. Nálunk most ott lakik Hannah is, mert meghallt az édesanyja és most Becca sincs a legjobb passzban. Úgyhogy jobb ha ezt ők később tudják meg.-mondtam s Kate egyetértésképp bólogatott. A titkárnőmnek szóltam, hogy elmehet Ő is és mi elindultunk az anyósomhoz...

*Becca szemszöge*

Miután összeszedtem magam felhívtam Niallt.

-Szia Gyönyörűség.-köszönt s hallottam, hogy mosolyog.

-Szia Szöszi.-mosolyogtam.

-Miért hívtál?

-Tudnánk találkozni?

-Persze. Hol?

-Fél óra múlva a közeli parkban?

-Oké. Szia.

-Szia.-köszöntem el s bontottam a vonalat.

Kicsit fújt a szél, de meleg volt ezért ezt az összeállítást vettem fel:

Egy kis sminket is felraktam, hogy elfedjem a sírás nyomait. Szólni akartam Hannahnak, hogy elmegyek, de nem tudtam, mert aludt. Felébreszteni nem akartam úgyhogy kiírtam egy papírra és kiraktam a hűtőre. A telóm zsebre raktam s indultam a megbeszélt helyre. Amikor odaértem Niall már ott volt.

-Szia Kicsilány.-köszönt mosolyogva.

-Szia Szöszi.-mondtam s az arcára nyomtam egy puszit.

-Nagyon csinos vagy, mint mindig.-bókolt.
-Köszönöm.-mondtam s elpirultam.
-Megyünk sétálni?-kérdezte.
-Igen.-mondtam s elkezdtünk sétálni a parkba. Csak pár métert mentünk, de már 'letámadtak' a Directionerek. Niall mindegyikőjükkel fotózkodott és autogrammot is adott. Páran megkérdezték, hogy én ki  vagyok. Niall azt mondta, hogy: 'számomra egy nagyon fontos személy' és rám mosolygott. Én zavaromban a cipőm orrát bámultam. 
-Nem megyünk el egy nyugisabb helyre?-kérdezte miután elmentek a rajongók.
-Én tudok egy jó helyet, de az elég messze van.
-Nembaj, megyünk kocsival.-mondta mosolyogva.
-Oké. Menjünk az enyémmel. Mi közelebb lakunk, mint ti.-mondtam s elindultunk a házunkhoz. 10 perc múlva ott is voltunk. Gyorsan felmentem a kocsikulcsért.
-Én vezetek.-mondtam Niallnek a garázsban. 
-Miért?
-Mert én tudom, hogy hol van az a hely. Szállj be.-utasítottam Niallt, beszálltam és is és indultunk.
-Mikor érünk oda?-kíváncsiskodott Nialler.
-Már kiértünk Londonból, innen már csak fél óra.-mondtam s újra csend lett.


***


*Niall szemszöge:*

-Megérkeztünk.-mondta Becca és leparkolt és kiszálltunk. Egy erdő szélénél voltunk. Elállt a lélegzetem amikor megláttam. 
 -Na milyen?-kérdezte Becca mosolyogva.
-Gyönyörű, de te szebb vagy.-mondtam s Ő elpirult.
-Gyere, mutatok valamit.-mondta még mindig elpirulva. Megfogta a kezem és bementünk az erdőbe. Egyre beljebb és beljebb mentünk. Egy tisztás szélénél álltunk meg, aminek a közepén egy óriási tó volt. Tószélénél padok és asztalok voltak. Odamentünk az egyik padhoz és leültünk. Csak ültünk és gyönyörködtünk a csodás tájban.
-Sokszor jössz ide?-törtem meg a csendet és ránéztem a mellettem ülő gyönyörűségre.
-Amikor motorozok általában itt kötök ki.-mondta s halványan elmosolyodott.
-Olyan gyönyörű vagy.-mondtam s fejét magam felé fordítottam. Belenéztem gyönyörű zöld szemeibe, s rájöttem teljesen beleszerettem. Percekig csak bámultuk egymást, de végül megszüntettem a köztünk lévő távolságot.
-Becca én... sze.. szeretlek.-mondtam ki.
-Niall én is téged, de még alig ismerjük egymást.
-De amikor először találkoztunk és te rám néztél, abban a pillanatban tudtam, hogy kellesz nekem! Minden este Te vagy az utolsó gondoltatom, és minden reggel Te vagy az első gondolatom. Amikor meglátlak gyorsabban ver a szívem s pillangók repdesnek a gyomromban.-mondtam s felálltam. Becca is felállt és a nyakamba csimpaszkodva megcsókolt. 
-Becca leszel a barátnőm?-kérdeztem s homlokom az övének támasztottam.
-Igen.-mondta s megpusziltam az orrát.
-Lassan mennünk kéne, már sötétedik.-mondta Becca.-5 óra volt amikor ideértünk most meg már 9 óra van.
-Veled hamar elrepül az idő.-mondtam s megöleltem. 
-Na gyere menjünk.-megfogta a kezem és visszavezetett a kocsihoz. Beültünk és elmentünk a házukhoz.
-Na légy szí' gyere már be.-könyörgött mikor menni készültem.
-Neked nem lehet ellenállni.-mondtam nevetve.
-Tudom.-nevetett Ő is. Mikor bementünk valakik voltak náluk..

*Becca szemszöge*

Mikor bementünk valaki volt nálunk. Apuval beszélgetett az ebédlőben. Egy nő. A nő úgy hasonlított anyura.. Nem, biztos nem Ő az! Miért lenne Ő?-gondoltam magamba. 
-Gyere köszönjünk nekik.-mondtam Niallnek, összekulcsoltam ujjainkat és bementünk az ebédlőbe.
-Sziasztok gyerekek.-köszönt apu.-Kicsim Ő itt-mondta apu és a nő megfordult.
-A..Anyu?-kérdeztem remegő hangon.
-Szia Kincsem.-mondta anyu. 
-De..hogy..mikor..Miért csak most?!-végre sikerült kinyögnöm egy normális mondatot.
-Kicsim ez hosszú..-mondta anyu.
-Én inkább megyek nem akarok zavarni.-mondta Niall.
-Ne menj! Nem zavarsz!-marasztalta anyu.
-Biztos?-kérdezte félénken.
-Igen. Gyertek üljetek le.-mondta apu.
-Jajj de hülye vagyok.-csaptam a homlokomra.-Anyu Ő itt a barátom, Niall James Horan.
-Én Kate Michelle Evens vagyok.
-Örülök, hogy találkoztunk.-fogtak kezet.
-Te nem a One Direction énekese vagy?-kérdezte anyu.
-De.-mondta Niall. Kicsit még most is zavarba volt
-Renesmee, Becca húga imádja a zenéteket.-mosolygott anyu.
-Hogy kim?-lepődtem meg.
-Nessie gyere ide!-szólt neki apu. A kislány boldogan átugrándozott a nappaliból az ebédlőbe.
-Becca Ő itt a húgod Renesmee. Renesmee Ő itt a nővéred Becca és Ő Becca barátja Niall.-mutatott be minket egymásnak anyu.
-Sziasztok.-köszönt kedvesen majd apu ölébe ült.
-Nekem ez sok.-mondtam s felálltam. Niall is felállt.-10 perc múlva visszajövünk.-mondtam. Megfogtam Niall kezét és felrángattam a szobámba, az erkélyre. Leültem az egyik székre és rágyújtottam.
-Te cigizel?-kérdezte Niall.
-Igen.
-Te dolgod, nem szólok bele, mert abból veszekedés lenne és most nem akarok veszekedni, de erről még fogunk beszélni!-mondta s leült Ő is. Amikor elszívtam visszamentünk.
-Figyeljetek, ezt majd inkább holnap beszéljük meg. Mi már fáradtak vagyunk és mennénk aludni.-mondta apu.
-Rendben.-mondtuk s Ők felmentek apu szobájába.
-Éhes vagyok.-mondta Niall a hasát fogva.
-Én is.-mondtam és a hűtőhöz mentem.-Mit kérsz?
-Amit te.-mondta. Csináltunk pár szendvicset. Megettük és elmosogattam. 
-Nem alszol velem?-kérdeztem félénken.
-De. Már késő van és még a végén hazafele valaki elrabolna.-mondta tök komolyan.
-Te paranoiás vagy.-nevettem.
-Csak,hogy tudd vannak elvetemült rajongóink is.
-Tudom.-mondtam nevetve és felmentünk a szobámba...

9.RÉSZ

I MISS MY MOM

Sziasztok! Bocsánat a késésért, de  most nem vagyok a legjobb formában... Szerelmes lettem, csalódtam az egyik legjobb barátnőmben, és így semmi erőm nem volt írni... Most se nagyon van, de muszáj összeszednem magam... Tényleg nagyon sajnálom és szégyellem is magam a sok késésért... Szerintem ez a rész nem  lett a legjobb, de remélem azért tetszeni fog.. Na nem húzom tovább az időtöket. Pipáljatok, komizzatok. Jó olvasást! xxxBecca

...Ma voltak itt a fiúk. Bemutattam nekik Hannaht. Egy kicsit sikerült felvidítaniuk mindkettőnket. Sajnos el kellett menniük, mert próbájuk volt csak elfelejtették, de Paul az ordítozásával emlékeztette rá Őket... Miután a fiúk elmentek leültünk közösen megebédelni, mint egy nagy család. Jól elbeszélgettünk, de egy kicsit nyomott volt a hangulat, de ez érthető is.. Ebéd után apu elment dolgozni, Rich BMX-ezni, Hannah felvonult a saját kis világába, ahogy én is...

*SZOBÁMBAN* 

Egy kis rendet csináltam, mert óriási kupi volt. A nagy pakolászásban megtaláltam egy fotóalbumot, amiben régi képek vannak rólam és anyuról, meg 1-2 Richről is van.

A képek:
  
Ezeken a képeken pár hónapos voltam:

Apu mesélte, hogy ez a nyusziruha nagyon sokat volt rajtam. 

Richnek is volt hasonló ruhája amikor kicsi volt. Szerintem ez a legaranyosabb kép róla. :)

 Erről a képről anyu sokat mesélt nekem. Itt 3 éves voltam. Anyu egyik barátnőjének az esküvőjére készültünk. Már rám adta anyu a ruhám, de a cipőm még nem. Amíg Ő felöltözött addig én felvettem az Ő cipőjét. Apu látta és gyorsan le is fényképezett...

.

Már nem emlékszem itt mennyi idős voltam, csak arra, hogy anyu balettozott és én nagyon szerettem nézni.

Itt apu után kukucskáltam, 3 vagy 4 éves lehettem.

Apunak ez a kedvenc képe rólam meg anyuról. Fürdőruhában beültünk a habos fürdővízbe és anyu kifestette az én körmömet és a sajátját is. 

 Ezt a képet azután csináltuk miután kifestette anyu a lábkörmünket is.

 Anyunak ez a kép volt az éjjeliszekrényére kirakva. Ezt a születésem után pár órával készítették.

 Egy ideig én is balettoztam. Nagyon szerettem és jól is ment, de mikor anyu elment abbahagytam. Érthető okokból...

Ez a kedvenc képem rólam és Richardról..:) Itt látszik mennyire örült nekem.. Ez a kép nagyon megtetszett ezért elhelyeztem az éjjeliszekrényemen. 

Anyu, én és apu..:)

 Ez a kép esküvői fotó nagyon tetszik nekem. Látszik anyun és apun, hogy nagyon szeretik egymást...

Amire végignéztem a képeket patakokban folytak a könnyeim.. Rádöbbentem, annak ellenére, hogy elhagyott minket még ugyan úgy szeretem, mert az édesanyám... 

*JAMES SZEMSZÖGE*

Ma nem akartam a lányokat magukra hagyni, de muszáj volt.. Nagyon sokat dolgoztam, s elfáradtam, úgyhogy elugrottam a kedvenc kávézómba s megittam egy kávét. Amikor visszatértem az irodámba olyan látvány fogadott amire nem számítottam..